Több mint másfél éve rendszeresen jelentkezik a Népszava Szép Szó mellékletének 5. oldalán tárcáival Lukács Eszter. Mától az írások kötetben is olvashatók, a Magyar Könyvklub gondozásában ugyanis megjelent Lukács Eszter válogatott élete címmel. A könyv előszavát Lázár Ervin írta, míg a tárcákat egy korábbi írásában Tamás Gáspár Miklós így méltatta: "Lukács Eszter ma - Bächer Iván mellett - a legjobb pest-budai tárcaíró. Ezerszer mélyebb, mint angol 'mintája', amelyet finoman parodizál." A szerzőt a tárcák születésének körülményeiről kérdeztük. 
tovább >>>

2002. november 18. hétfő

Nővérek száma 3; az őket játszó csinos és vékony színésznők száma 3; a színház büféjében ennek örömére ürített kóláspoharak száma 3.

9.15 Ma komolyan azt gondoltam, hogy a férjem megbolondult: elkezdte inni a fagyállót. Később persze kiderült, hogy az a rettentően gyanús, égszínkék folyadék csak valami újfajta kóla, amiből aztán nem is vett többet, mert azzal nem lehet óriás-jegesmedvét nyerni. Később kiderült, hogy a másik kólával sem lehet óriás-jegesmedvét nyerni, csak egy húsz centiset, de nem is kell meginni belőle több hektólitert, elég harminc üveggel elkortyolgatnia, azt meg plüssmedve nélkül is megteszi.

tovább >>>

A hazai könyvbarátok között rövid idő alatt szinte járványszerű gyorsasággal terjedt el a "Kicsoda Lukács Eszter?" társasjáték. A legvadabb találgatások keltek lábra, van, aki a magas politika világában sejti a megfejtést, mások a médiában, ismét mások az üzleti életben, de van, aki egy ismert sportolót fedezett fel Lukács Eszter álarca mögött.  
tovább >>>

Bridget Jones története kétségtelenül lavinát indított el. Nemcsak a szingli-életmód került Helen Fielding bestsellere kapcsán az érdeklődés középpontjába, könyvének sikere sokkal átfogóbb hatást váltott ki: hétköznapi nők és férfiak kezdtek írni hétköznapi problémákról, apró-cseprő gondjaikról, mindennapi küszködésükről. Ebbe a sorba tartozónak gondolom a Lukács Eszter válogatott élete című kötetet is, bár a szerző személye egyelőre ismeretlen. Lehet, hogy egyik kiváló írónk bújt Lukács Eszter bőrébe.

A Lukács Eszter válogatott élete című kötetből egy irodalmi ambíciókkal teli, kétgyermekes családanya életét ismerhetjük meg. A 2001 júniusa és 2002 novembere közötti eseményeket naplóformában feldolgozó kötet egy igazi modern nő életének mindennapjaiba vezeti be az olvasót. Egy olyan nő sorsa tárul fel előttünk, akinek egyszerre kell gondos családanyagként összetartania családja életét, szép és türelmes feleségnek lennie férje számára és megállnia a helyét az újságírás kemény világában.
Úgy látszik, mintha minden pillanatban a szétesés határán állna, néha úgy érzi, hogy már nem sok választja el, hogy Sylvia Plath sorsára jusson, de persze mindig felül kerekedik a gondokon. Csak hát kis családja életének szervezése közben nem jut ideje nyelvtanulásra, sportolásra, igényes irodalom olvasására és írására. Nem is beszélve arról a rengeteg csodálatos dologról, melyekre szingli barátnőinek mindig van ideje.

A sok stressz miatt pedig olyan megvetendő stressz-oldó módszereket alkalmaz, mint nassolás, felesleges dolgok vásárlása, pletykalapok és önsegítő könyvek olvasása minden mennyiségben. Gondolatai folyton a kitűzött célok, azok be nem tartása, az időbeosztás körül forognak.

Kicsit tartottam a könyvtől, gondoltam a kilók, a ráncok, az öregedés feletti aggódás, az állandó fogyókúrázás problémája mellett pelenkázásról, születésnapi zsúrszervezésről, hisztis gyerekekről szóló könyv nem lehet túl érdekfeszítő olvasmány. Lukács Eszter azonban gyerekeivel, családjával, kollégáival, továbbá gázóra-leolvasókkal, bébiszitterekkel, takarítónőkkel folytatott küzdelmes életét annyira humorosan és természetesen beszéli el, hogy nemcsak sorstársai számára üdítő és izgalmas olvasmány.

Az UHU oldala

Amikor minden harsog, ordít és fröcsög, akkor az ember leginkább csendre vágyik. Ezt a csendet lelheti meg az olvasó Lukács Eszter tárcáiban. Ha első látásra kicsit rendetlenkének látszik is, egyszer csak magával ragad; a jelentéktelennek látszó apróságokból fölcsillan a saját életünk, mi magunk csetlünk-botlunk a sorok között, mi késünk el a gyerekkel az óvodából, s a mi magatehetetlen nagymamánk sorsát kellene végre megnyugtatóan megoldani. Csak éppen el sem tudtuk képzelni, hogy innen is közelíthet valaki az élethez, fogalmunk se volt róla, hogy ezt ilyen lebilincselően meg lehet írni. Mert mi a harsogáshoz szoktunk. Rég elfelejtettük az öregedő Arany 1877-ben írt tanácsát: "Olykor egy két szó is jobban / Helyre üti a szeget, / Mint az olyan, ki beléhord / Földet, poklot és eget / S ordít, amíg elreked." Itt azonban csend van, nincs ég, föld, pokol, csak a mindennapi élet apró-cseprő ügyei, bajai. Ezért tűnik annyira természetesnek és magától értetődőnek minden sora. Végre valaki nem az ajtón dörömböl, hanem finoman megérinti a meztelen bőrünket.

Persze, aki maga is írással foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy a természetességhez mennyi írói gondosságra és rátermettségre van szükség, mint ahogy azt is tudja, hogy ehhez a humorhoz, ami az egész művet átlelkesíti, milyen tiszteletreméltó emberi tulajdonságokra van szükség. Az író tudja a legfontosabbat, az igazi humor az, ha saját magunkon is tudunk nevetni. A tárcát elröppenő műfajnak tartják, addig él, ameddig az ember ki nem dobja az aznapi újságot. Ez a könyv a bizonyítéka, hogy nem mindig van így: egyvégtében olvasva fölleljük benne a rendet, a sok apróság egésszé szerveződik, kitűnik, hogy mégiscsak benne van föld, ég és pokol. Úgy teszi le az olvasó ezt a csöndes, szeretetre méltó kordokumentumot, mintha regényt olvasott volna. Azt hiszem, nem téved nagyot.

Lukács Eszternek ezekkel a sorokkal szeretnék köszönetet mondani az élményért, és biztatni őt a további munkára.

A LIBRI oldala

Lukács Eszter titkai
in: Világsztárok és elsőkönyvesek
Jubilált a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál
Heti Válasz :: 2003/18

A Magyar Könyvklub szerkesztőinek jó szimatát dicséri, hogy szinte azonnal rábólintottak egy ismeretlen írónő kéziratára. Kiadták a könyvet, s a Lukács Eszter válogatott élete percek alatt siker lett. Hála a témának és a pompás stílusnak. Jókora leegyszerűsítéssel arról szól e naplóregény, mi történne Bridget Jonesszal, ha férjhez megy, szül két gyereket, és történetesen Magyarországon él. Leegyszerűsítés nélkül pedig arról számol be ez a sok humorral, iróniával és egészséges öniróniával megírt könyv, hogy milyen nehéz egy magára valamit adó értelmiségi nőnek egyszerre helytállni a munkában és otthon. Milyen nehéz többévi távollét után a régi hőfokon dolgozni, egykori sztárújságíróként újra elismerést kivívni a munkahelyen, s közben eleget tenni a férj és a gyerekek igényeinek. Merő stressz az élet, s persze valami mindig hibádzik. Hogyne hinné az ember ilyen körülmények között, hogy az egész világ összeesküszik ellene? Anyja, férje, gyerekei, főnöknője, barátnője, öccse, húga, de még interjúalanyai is, akik még véletlenül sem jókor hívják vissza.

A titokzatos írónő a könyvfesztiválon bemutatkozott, s nyomatékul magával hozta a napló főszereplőit: az életben felettébb megértőnek mutatkozó férjet és a könyvben és életben egyaránt tüneményes két kislányát. Lukács Eszter Sümegi Noémi, lapunk munkatársa.

Bemegy az ember az első jelentősebb Librinek abba a részébe, ahová a „szórakoztatónak” szánt szépirodalmat pakolták, és elborzad. Helen Fielding még hagyján, a Bridget Jones naplója valahol vicces volt, könnyed és önironikus, és bár a nyál határát súrolta, ami utána jött, az konkrétan elviselhetetlen. A polcokon egymás hegyén-hátán sorjáznak a Bridget Jones-epigonok, mit sorjáznak, kelletik magukat, „vegyél meg!” – üvöltik, „én is vicces vagyok, könnyed és önirónikus”, mondjuk a könynyedből annyi igaz, hogy az csordul ki, amint belenézel a magyar fordításba. 

tovább >>>