Mitől döglik a hal?
Christian Morgenstern: Hal éji éneke

Morgenstern német költő verse egy igen mélyen szántó gondolatmenetet adaptál nyomtatható formába. A halak beszédét eddig senki sem tudta megjeleníteni a könyvlapon, az énekét pedig pláne nem. Ez a nehézség annak az egyszerű ténynek köszönhető, hogy a halak némák. Morgenstern volt az első, aki ennek a rendkívül gazdag kincsestárnak tolmácsául egy egyszerű, ám mindenki számára érthető tipográfiai jelrendszert fejlesztett ki. Fontos megjegyezni, hogy még ez a nyomdatechnikai metódus sem a hal hangját adja vissza, hanem az állat szájának a mozgását. E mozgás hangja a rezgést közvetítő közegtől függ. A vízben - és tulajdonképpen bármilyen cseppfolyós halmazállapotú közegben - ez a szájmozgás semmiféle, ember által hallható hangnak nevezhető jelenséget nem eredményez. (*) Morgenstern nem is azért írta, hogy valaki a víz alatt adja elő. Végtére is emberek vagyunk, és a víz alatt nehezen tudnánk lélegezni, verset szavalni pedig majdnem lehetetlen számunkra. Egyetlen megoldás maradt nekünk: saját természetes közegünket, a levegőt használjuk a hanghullámok közvetítőjeként.

A hely tehát megvan. De hogyan adjuk elő? A költő nevét és a vers címét mindenki el tudja olvasni, bár ez utóbbit érdemes a saját anyanyelvünkön közölni, hogy a hallgatóságnak legyen fogalma arról, mit is fogunk előadni. De a neheze még hátravan. Mert ami ezután jön, az nem latin betűkből áll. De ne ijedjünk meg. A kódok feloldása egyszerű. Azt a szimbólumot, ami egy gondolatjelre hasonlít, nem kell kiejteni sehogy; ez a szünet, a csend jelzése. Ha ilyen részhez érünk, várjunk körülbelül másfél másodpercet, majd ugorjunk a következő jelhez. Eddig nem is olyan nehéz. Ha azonban egy nagy U betűhöz hasonló jelhez érkeztünk, ami tulajdonképpen egy félkör, gondoljunk arra, hogyan ejtenénk ki a "p" és a "b" betűt úgy, hogy semmilyen magánhangzót nem mondunk utána. Ezt a két mássalhangzót kell úgy egybegyúrni, hogy megmaradjon a "p" keménysége és a "b" zöngéje. Nem könnyű, de el lehet találni. Ha a kiejtés megvan, kezdődhet is a mű.

A kaligramma tizenhárom sorból áll. A néma és a hangos - ez utóbbi szó persze túlzás - részek soronként váltakoznak. A Hal éji éneke Jeremias Mueller tanügyi tanácsos, bölcseleti doktor szerint a legmélyebb német költemény. Mueller egyébként Morgenstern minden verséhez fűzött érdekes magyarázatot. A mű megszületésének két magyarázata lehet. Az egyik, hogy Morgenstern előző életében nem reggeli, hanem tengeri csillag volt. és a halak sorsát igencsak a szívén viselte. De aki nem hisz a reinkarnációban, annak hihetőbb az a magyarázat, miszerint Morgenstern mellékállásban könnyűbúvárként dolgozott.

Akármi is legyen a magyarázat, a Hal éji éneke kitűnő szögből rávilágít a társadalmi helyzet halaszthatatlan problémájára, valamint a hali szerepek igen sok nehézséggel járó betöltésére is. Gondoljunk csak bele, mennyi szenvedésen kell keresztülmennie egy halnak az egyre modernizálódó világban. A sorok mögül egyértelműen kihallatszik a nemrég sújtott halvész és az angolnakór pusztítása és a vers vége felé sejteni lehet a nemsokára bekövetkező világhalború előszelét, az egyre erősödő halálfélelmet is.
" - - U U ", idézzük a költő nehézkes, lassú sorait, melyekből szintén látszik, hogy a halak milyen nehezen fejtik ki álláspontyukat az egész helyzetről. Mai feltételezések szerint a vers által felsorakoztatott aggályokat annak idején Morgenstern is halapófogóval húzta ki egy idősebb keszegből.

A vers sorai az elején rövidek. Az első jel egy szünet, amit egy bátortalan kétrészes tátogás követ. Ezután egy kicsit hosszabb szünet következik, de ezt követően már egyre hosszabb sorokban jönnek a tátogós jelek, mely sorok növekedése a hirtelen kitörő érzelmek megnyilvánulását jelzi. Az érzelmi hullámzást a vers végén egy közeledő halászhajó halkítja el. A köztes sorokból kihallatszik az egyre súlyosbodó haladó pénzügyi hatása a vizek lakóira és az őket sújtó többi, halpénzzel kapcsolatos gond. Ezek között van az ikravám, amely lehetetlenné teszi bizonyos fajok átjutását a tengerből az óceánokba. Aggasztó jelenség az is, amikor "vízibolhából elefántfókát" csinál a halrendészet, miután rajtakap valakit bejelentés nélküli planktonvágáson. Tulajdonképpen az egész haltársadalomnak elege van a jelenlegi szubmarin rendszerből. Itt az idő, hogy a nép megmutassa, ki az úr a halpiacon!

- Sümegi Gergely - Christian Morgenstern: Hal éji éneke (Akasztófadalok)
Der Walfafisch oder das Überwasser, Insel-Verlag, Leipzig 1982.

A verselemzés szerzője és a halak
Fotó: Bóta Borbála